2010. június 20. - Part 1.

Sziasztok :)

Megérkezett a feljavított sztori második fejezete - az elsőt békén hagytam.
Egy hármas kommenthatárt beiktatnék. Vagy egy ötös "olvastam"-pipát. Esetleg mind a kettőt vagy a kettőt összegezve. Azért remélem, tetszeni fog :)

Puszi,
Eff

Szerk.: nálatok se mutatja a kipipálgatós cuccot? :O

2010. június 20.

Mivel a repülőn ülök, és épp halálra unom magam, úgy gondoltam, leírom, mi történt velem reggel. Nem túl érdekfeszítő, de ez van, ezt kell szeretni.

Reggel, mikor felkeltem, úgy voltam, hogy nem akarok elmenni. Aztán rájöttem, hogy egy fenét nem akarok, csak egy hülye kisfiú vagyok, aki fél az ismeretlentől. Majd arra is rájöttem, hogy ez egy az egyben marhaság.
Mármint félni attól, ami ott vár rám. Ha úgy megyek, hogy rettegek, akkor nem is fog jól telni az idő – mellesleg még gáz is leszek. Így, elvileg a gondolkodásmódom változását megünnepelvén belefúrtam a fejem a párnába és aludtam még fél órát.
Mint később kiderült, egyáltalán nem volt jó ötlet. Mikor felébredtem, alig két és fél órám volt a gép indulásáig, amiből felet rögtön levonhattam azzal, hogy anya búcsúzkodik és megkérdezi, megvan-e mindenem. Néha „olyan jó”, hogy ilyen gondoskodó szüleim vannak, de tényleg… Az a jó, hogy ezt – mármint a cuccaim ellenőrzését - megcsinálhatta a jelenlétem nélkül.
Mármint… Nem teljesen. Tizenhét vagyok, és ha már egyszer össze akarja túrni a cuccaimat, akkor azért néhány dolgot el kell rejteni. Van néhány, ami érdekes beszélgetéseket eredményezhet.
Épp elég volt nekem annyi kioktatás - pontosítok: hosszú órák az ivásról, a drogról és természetesen a szexről… -, amennyit akkor kaptam, mikor Lis megkérdezte, nem megyek-e el hozzá a nyárra. Amúgy meg, mintha már nem kerültem volna majdnem minddel közeli kapcsolatba. Jó, igazán közelibe csak az a piával, de ez részletkérdés. A drogról és szexről tudtam épp annyit, amennyi szükséges.
Drog: ne drogozz, az rossz, és különben is, függőséget okoz – nem minden fajtája -, és ne drogozz, mert jóanyád leszedi a fejed, meg amúgy sem jó. Ja, és ne drogozz!
Szex: az nem rossz, csak akkor, ha rosszul csinálod - vagy épp túl jól. Teszem azt, minden védekezés nélkül.
Összegzés: ivásnál maradjon eszed ahhoz, hogy ne feküdj le mindenkivel, főleg ne csak úgy, drogozni meg ne drogozz – még akkor sem, ha a helyzet megkívánja. Mivel: nincs olyan helyzet, ami tényleg megkívánná, és amúgy is: mindig kell valaki, aki elég tiszta ahhoz, hogy vezessen.
Ez az ember sem én leszek. Drog nincs, ellenben van „néhány” ital, amit még nem kóstoltam. Szex meg… reménytelen. Mármint nem a cselekvés, hanem én. Egy komolyabb barátnőm volt, de ő meg szinte cölibátust fogadott. Azóta már ribancként viselkedik – mindig kifogom a legjobb embereket.
Őt Candynek hívják, és nemrég szakítottunk, azóta nem próbálkoztam másnál. „Ki kell hevernem” a kapcsolatunkat, ami majdnem egy teljes évig tartott és igencsak fura volt. Talán még szerettem is – most már mindegy. Abból gondolom, hogy szerettem, hogy írtam neki egy dalt. Eddig még senkivel nem tettem meg. Pontosítok: senkivel nem tehettem meg. Nagy kár, mert nem is lett olyan rossz.
Jó, tudom, hogy itt csupa őrültséget dumálok össze, de még nagyon reggel van, én meg álmos vagyok, és most írok először ilyen… izét.

A PASI MEG MELLETTEM KIBASZOTTUL BÁMULJA, MIT CSINÁLOK! Na, király, el is fordult… :)

Szóval: mielőtt elkezdtem minden másról pofázni, épp arról volt szó, hogy anya ellenőrizte, mindenem megvan-e. Természetesen – mily’ meglepő – úgy gondolta, hogy nem. Szerinte kicsit több ruhát kéne vinnem, de nekem baromira nem volt kedvem ahhoz, hogy még nehezebb legyen a táskám. Így hatalmas vitába keveredtünk. Ami elég vicces volt, mert miközben ő oktatott, én épp azzal voltam elfoglalva, hogy megigazítsam a hajamat, amit sikerült úgy elfeküdnöm, hogy az egész totál jobbra simult. (Hülye egy fejem van…) Így jobbnak láttam csak hümmögni, és közbeszólni, ha már nagyon önhatalmúan kezdett pakolászni. Mikor végre végzett, megállt mellettem, és fél perc alatt rendbe rakta a hajamat egy kis zselé segítségével. Hát köszi, hogy szóltál, anya, de tényleg…
- Elvesznél nélkülem – csóválta a fejét és kiment a szobából.
- Csak a hajam! – kiáltottam utána. Azért a biztonság kedvéért belegyömöszöltem a táskába a hajzselét.

Valamilyen csoda folytán időben kiértem a reptérre, ahol tényleg majd’ fél óráig búcsúzott volna az anyám - ha hagyom. Tíz perc után már kissé untam a dolgot, így inkább csak apára néztem, ezt kérdezve:
- Most már mehetek?
- Menj, de gyorsan. Ja, és ezt ne hagyd itt! – nyomott a kezembe egy igen vastag borítékot. Csak elképedve néztem arra, majd vissza rájuk. – A kártyához kellett volna az aláírásod, de meglepetést akartunk – fűzte hozzá magyarázatnak.
- Köszi…
- Ne hálálkodj, lekésed a gépet! – küldött el.
Még egy utolsó mosollyal leléptem onnan, amilyen gyorsan csak tudtam. Az utolsó, mit hallottam, az volt, hogy talán mégsem kellett volna elengedniük… Már késő.

És most itt vagyunk. És baromi fáradt vagyok, úgyhogy inkább alszom. Csak ébredjek fel, mire le kell szállnom.

A következő „bejegyzés” már az Angyalok Városából érkezik. Készülj L.A., J. leszáll!

És egy kívánság a végére:
- Ne álljon vissza a hajam úgy, ahogy reggel volt! (Nem, nincs semmiféle ferdehajlamom, a divatot sem követem igazán, de a hajamra nagyon kényes vagyok.)