2010. június 19.

Sziasztok! A késés oka csupán annyi, hogy a teljes első fejezet megírása után átváltottam napló-formába... Remélem, tetszeni fog :) Ha nem, még megvannak az előre megírt részek :) Úgy tervezem - mármint, ha ez a stílus marad -, hogy pár naponta lesz frissítés. Kommenteket várom! Puszi, Effy.

2010. június 19.

Ja. Marhaság. Tudom. Akkor miért is kezdtem el? Mármint, erről a naplóról beszélek, csak, hogy világos legyen a dolog. Vagy amolyan Adrian Mole-osan "emlékirat" és nem napló. Végül is, ha jobban belegondolunk, a kettő között nem sok különbség van, maximum annyi, hogy naplót lányok írnak, emlékiratot meg híres emberek. Tudtommal egyik sem vagyok - még -, de legalább a híres emberhez közöm van.
Tudniillik, a nővérem Lisa Robertson. Tudjátok, abból az új sikerfilmből, a Pasim meg a csajomból. Kissé fura mozi volt, azt meg kell hagyni, de azt nem mondanám rá, hogy rossz. Már csak azért sem, mert Lis volt a főszereplő, a saját nővéremet meg mégsem szólom le. Igazából nem is lenne miért, bár nem vagyok egy filmkritikus. (Ők is jókat írtak róla. A filmről már annyira nem...)
Ja, és mi az apropója annak, hogy ezt írni kezdtem? Csak annyi, hogy előreláthatólag ez a nyár nem lesz unalmas... Nagyon nem. Mégpedig azért, mert épp most szállok fel a repülőre. Mégpedig egy Los Angeles felé tartó járatra, mert a kedves nővérem meghívott magához, hogy az egész szünetet nála töltsem. Először ugyan nem akartam elmenni, de sikerül meggyőznie - nem volt túl nehéz dolga. Anyámékkal már annál inkább, hiszen Lis is csak két évvel idősebb nálam, vagyis még ő is csak tizenkilenc éves, ennélfogva, nem tudna rám "vigyázni". Ch... Mintha annyira vigyázni kéne rám.
Esküszöm, előbb meglennék egyedül, mint ő. Jó, tény, hogy ő most nagyon messze lakik, és állítólag egyedül, de van házvezetőnője, meg minden. Én megélnék anélkül is. Persze, lehet, hogy pár hét után nem tudnék bemenni a szeméttől, a mosatlantól, meg a szennyestől, de megoldanám. Egyedül, mindenféle alkalmazott, meg miegyéb nélkül. És akkor még ő a felelősségteljes...
Na, szóval a dolog úgy történt, hogy a nyári szünet első napján felhívott, hogy ugorjak le hozzá. Először nem nagyon fogtam fel, hogy miről beszél, mert egy kicsit másnapos voltam. (Na, hát valahogy el kellett indítani azt a nyarat.) Hirtelen azt gondoltam, hogy csak pár napról, esetleg hétről beszél, de neeem! Lisa Robertson sosem gondolkodik kicsiben. Ő az egész nyarat gondolta. Először eszembe jutott, hogyha ebbe belemegyek, talán arra is megpróbál rávenni, hogy költözzem hozzá. Azt hiszem, ha felajánlaná, nem vetném el rögtön az ötletet. Bár, előbb még meg kéne tapasztalni, milyen is az Angyalok Városa. Persze, biztos nem tenne ilyen ajánlatot. Ki is akarná, hogy a hülye öccse naphosszat nála lógjon. Ami valljuk be, elkerülhetetlen, ha egyszer nála lakom.
Így hát most ezzel az átkozottul vastag füzettel és egy hamarosan kifogyó tollal a kezemben vágok neki a nagyvilágnak. Dokumentáljuk ezt a nyarat! Egyszer még jól jöhet... 

Teendők: 
- új tollat beszerezni
- nem itthon hagyni ezt
- sem az új tollat...